Folytasd a kibeszélést rólam: legalább híressé teszel!
2013. február 9.
2013. február 8.
2013. február 6.
Búcsúzni..
Búcsúzni
könnyű, de feledni nehéz. Mert a szív a múltba ezerszer visszanéz.
Meglehet, hogy könnyen nevetve búcsúzunk. Mégis fájni fog, ha újra
találkozunk. Nem tudja senki, hogy erről ki tehet, de akkor majd búsan
lehajtod a fejedet. Megállnál százezerszer, ám mégis tovább lépsz,
mert búcsúzni könnyű, de feledni nehéz.
Te akartad..
Te
akartad így. Nekem még szükségem volt rád. Először azt hittem, nem
bírom nélküled és így is volt. Volt olyan nap, amikor minden perben
újra és újra meghaltam. De túléltem. Itt vagyok. Már nem kellesz.
Abban az időben még csak egy kis csaj voltam. Azt hittem szerelmes
vagyok, de rá kellett jönnöm, hogy a szerelem nem arról szól, hogy oda
vagy valakiért, akit soha nem kaphatsz meg. Bálványozhatod,
álmodozhatsz róla lefekvés előtt, de SOHA ne higgy. Ne reménykedj. Az a
legrosszabb. Ha hagyod odáig elfajulni a helyzetet, már menthetetlen
vagy. Ahogyan én is..
fájdalmas..
Fájdalmas azt hallani, ahogy arról beszélsz, hogy ő milyen csodálatos, tudva, hogy ugyanezt gondoltad rólam még régen..
Amikor ...
Amikor
vágysz valaki után, az a legrosszabb érzés. Itt van előtted és tudod,
hogy nem lehet a tiéd. Akármit mondasz, teszel, nem lehet a tiéd,
bármennyire is szeretnéd. Vágyakozás… csak ez marad neked. Rosszabb,
mint bármi más, hidd el. Megöl, kikészít, kicsinál. Tudod, hogy nem te
vagy az a lány, kire szerelemesen néz. Rád csak „úgy” néz… mintha a
húgára vagy barátjára nézne. Mikor rá néz egy másikra, és látod a
szemében a tűzet, a szerelmet… megöl, olyan minta kést forgatnának
benned.
Megőrülsz érte...
Megőrülsz érte, pedig tudod, hogy nem lehet a tiéd. A távolság, ami elválaszt, vagy ő él egy másik emberért..
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)























